Vanili�nak azonban majdnem hogy fens�gesen �llt ez az �lt�z�k.

Miut�n megeb�deltek a l�nyok, felmentek a szob�jukba. Vanilia szok�s szerint el� vette a  k�nyv�t, hogy olvassa. P�r h�napja Vanilia r�szokott a k�nyv olvas�sra, valahogy m�r le se tudta tenni a 460 oldalas k�nyv�t ami egy l�nyr�l sz�lt, aki a szerelemben nagyon rem�nytelen. Valahogy mindig azt rem�lte, hogy egyszer majd vissza j�n Jim, hogy �jra l�tn� majd. Nap mint nap er�sebb lett benne ez a v�gy, ez az �rz�s. Annyira szerette volna l�tni �t, hogy egyszer m�g el is akart menni hozz�, j� messzire a falut�l, az emberekt�l, m�g a hug�t�l is, mindenkit�l csak j� messzire elmenni, meg keresni az � Jim�t. De ebben a p�r h�napban j�ban lett viszont Tommy Arbirock-kal, de annyira j�ban, hogy m�r f�lve s�ve egy�tt vannak.

-Nem unod m�r azt a k�nyvet olvasni? T�nyleg, hol j�rsz m�r? - k�rdezte a h�g�t Pervinka, aki �ppen Rexet etette.

-��.. h�t.. �n.. nos.. sz�val.. a 406. oldaln�l j�rok...

Pervinka felnevetett.

-J�l gondolom, hogy m�r megint Jimr�l �lmodozol?

-Nem, most �ppen nem.- mondta nevetve Vanilia.

-T�nyleg?- k�v�ncsiskodott tov�bb Pervinka.

-Nem, most �ppen Tommyn j�r a gondolatom.

Pervinka egy p�r m�sodpercig meg sem tudott sz�lalni, azt�n ezt k�rdezte:

- Beteg vagy?

Vanilia v�laszk�nt nekidobott egy p�rn�t, azt�n meg t�m�t v�ltott.

-Szerinted  mikor �ll el az es�?

-Nem tudom, de azt igen, hogy �hes vagyok valami s�tire.

-De hiszen most ett�nl.-mondta meglepett hangon Vanilia. 

-Nem baj �n akkor is �hes vagyok.-ezzel be is fejezte a mondatot, �s kiviharzott a szob�b�l, le a konyh�ba.

Este fele a l�nyok lef�r�dtek m�r, a kandall� meleg t�ze mellet �ltek �s forr� csokol�d�t iszogattak, �s k�zben arr�l besz�lgettek, hogy mit fognak a tavaszi sz�netben csin�lni. A bor�s id� ellen�re nagyon vid�mak voltak, m�g Van�lia is nevetett.

HARMADIK FEJEZET

Pedig nem el�sz�r �lmodta ezt.

Hogy f�zik, hogy csuromv�z �s hogy nem kap leveg�t. Pont ilyen volt az �sszes t�bbi �lom is, csakhogy ez most tejesen val�s�gosnak t�nt. Eg�szen �t volt fagyva, reszketett, �s ahogy kinyitotta a szem�t, �s beleb�mult a s�t�ts�gbe �rezte, hogy valaki van ott  a hom�lyban.
Egy k�z megragadta a karj�t, �s csak emelte, emelte feljebb, a f�ny fel�, m�g v�g�l kibukkantak a felsz�nre.
Placcs!
Vanilia rekedten, fulladozva k�h�g�tt, azt�n hal�lra r�m�lve k�rben�zett.
Csak �lom volt. Semmi t�bb. De akkor mi�rt vizes a ruh�ja �s mi�rt a tegnapi van rajta?
-Ne mozogj, t�ls�gosan legyeng�lt�l. Majd �n kih�zlak a partra. - A halk hang megnyugtat�an duruzsolt a f�l�be.
De hiszen ez csak �lom volt, vagy m�g sem?
Vanilia k�rben�zett. Nem l�tott senkit. De m�g mindig hallotta az idegen hangj�t.
-Ne mozogj, ne n�zz h�tra, csak a partot figyeld!
Vanilia lehunyta a szem�t, �s ism�t a homokos tenget partot l�tta el�te, mint m�r sok �lm�ban. De valahogy olyan ismer�s volt neki a part, mintha m�r j�rt volna ott, de m�gis olyan idegen.

Vajon ki az az idegen, akit mindig hall, aki mindig megmenti, aki besz�l hozz�? Vajon ki �? Mit akarhat, mi�rt menti meg, �s mi�rt nem l�tja az arc�t sose? T�l sok k�rd�s, de eddig m�g nem kapott v�lasz egyik k�rd�s�re sem.

-Dr�g�m, j�l vagy? - L�pett be a szob�ba Dahlia, �s gyorsan odasietett Vanili�hoz.
- Mi t�rt�nt, rosszat �lmodt�l? Mi�rt vizes a ruh�d? - r�m�lt meg Vanillia mam�ja.
- Igen, igen j�l vagyok, csak egy kicsit f�radt vagyok.
-K�rsz valamit inni? Nagyon ki vagy sz�radva mostan�ban.
-Nem, nem k�sz�n�m, ink�bb visszaaludn�k, ha lehet. - mondta Vanillia el�g f�radtan, de szerencs�re nem t�nt �gy, mintha f�lne.
Pedig f�lt, f�lt att�l, hogy kinevetik, hogy hazugnak tartj�k, hogy nem hisznek neki. Szinte m�r mindenkit�l elt�volodott,  a bar�tait�l, akiknek szinte mindent elmondott, a sz�leit�l, akiket a legjobban tisztel, m�g a h�g�t�l is, aki el�tt nincsenek titkai, aki egyben a legjobb bar�tja �s egyben a h�ga, akire mindig, de mindig sz�m�that, aki a m�sik fele.

-Rendben dr�g�m aludj j�l. 
�gy azt�n Dalhlia ki ment a szob�b�l.

A nap m�r magasan j�rt a tiszta k�k �gen, mikor Vanillia fel�bredt.
M�r sz�razak voltak a ruh�i. Vajon mi t�rt�nik vele?
H�napok �ta ez a k�l�n�s �lom k�s�rti �t, �s az a fi�, vajon mit akar t�le? Annyiszor pr�b�lt m�r besz�lni err�l, de valah�nyszor belekezd, mindig abbahagyja. Mert f�l. Nem tudja kifejezni mag�t, nem tudja, hogy hogyan mondja el. Hisz mi van, ha nem hisznek neki, ha nevets�gesnek tarts�k a mes�j�t? Pedig ez nem mese, hisz tudta, tudta, hogy val�j�ban igaz.
Akkor nem lenne mindig vizes a ruh�ja, akkor nem  k�h�gne folyton, amikor fel�bred �s nem �rezn� a s�s vizet az ajk�n.
Ideje el mondania valakinek. De hogy? Hogyan kezdje el?

-Azta, te m�g mindig a pizsiben vagy?- rohant be Pervinka a szob�ba.-Gyorsan �lt�zz fel, reggeliz meg, mert v�r minket a Banda, �s Grisam mondta, hogy mutatni akar nek�nk valamit, ami biztos, hogy tetszeni fog neked.
-���.. ���.. nem.. sz�val.. nem �rzem j�l magam, szerintem itthon maradok, ha nem baj, de te menj nyugodtan. - v�laszolta Vanilia rekedten.
-Hogy baj-e? Igen baj, direkt a te kedved�rt csin�lt�k, Grisam annyit dolgozott rajta, �s te most azt mondod, hogy nem akarsz kij�nni?
-H���t... ���.. igen.
-Nem, NEM, NEM!!! Err�l sz� sem lehet!! - �v�lt�zte szinte m�r v�r�s fejjel Pervinka.
-Nem, t�nyleg nem szeretn�k ki menni.
-De hisz a hull�mver�st meg sem akarod n�zni? - k�rdezte olyan meg lepetten  Pervinka, mint m�g soha.
-Nem, most nem szeretn�k semmi nedves dolog k�zel�ben lenni, nehogy az �lmom... - itt Vanillia hangja meg akadt, mintha csak egy alma lenne a tork�ban, amit nem tud ki k�pni �s t�l l�pni rajta.
-Milyen �lom?
-Semmilyen! - �gy be is vonult a f�rd�szob�ba Vanillia, hogy le is z�rja  t�m�t. Mert tudta, ha valami titka van valakinek, akkor Pervinka ki is szedi bel�le. De m�g nem �lt k�szen erre a besz�lget�sre. M�g nem, de majd k�szen fog �llni.Am�g nem tud t�bbet az idegenr�l �s nem tudja meg, hogy mi�rt vizes mindig a ruh�ja ha fel �bred, addig nem mond senkinek semmit.
De vajon meddig b�rja retteg�ssel Vanillia, vajon menyi ideje van, hogy kifakadjon bel�le minden? Pedig tudta, hogy besz�lnie kellene valakivel err�l az �lm�r�l. De olyan neh�z volt ki�ntenie a sz�v�t valakinek. Tal�n Tomelilla meg�rten�, �s tal�n seg�tene neki, hogy minden a legnagyobb rendben, hogy a f�ny boszork�kn�l el�fordul az ilyen, hogy r�m�lmaik vannak, hogy eml�kezet kies�seik vannak, nem tudj�k, hogy mi t�rt�nt tegnap.
Igaz r�m�lt volt, de hitt abban, hogy minden j�ra fog fordulni.

�s ez a legfontosabb, hogy hitt valamiben.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.